Rólunk írták – blogbejegyzések a Pirosról

Rólunk írták – blogbejegyzések a Pirosról

Rólunk írták… Kezdjünk rögtön egy pontosítással! Nem elsősorban rólunk, azaz a Pirosról írtak, hanem a saját élményeikről, melyeket a Piroson szereztek. És ez sokkal fontosabb nekünk, szervezőknek is. Nem is azért gyűjtöttünk ki pár blogbejegyzést, mert csak jókat írnak magáról a rendezésről (ez nincs is feltétlenül így), hanem egyszerűen az írások stílusa, tartalma miatt. Jól közvetítik az esemény hangulatát, és talán azt is, hogy miért térnek vissza évről évre azok, akik egyszer már elindultak valamelyik távon.

Két év után Over Piros folytatás

(Katarzis Nélkül blog, Regula Tamás, 2015. november 5.)

befejezőmód

Két éve ott hagytam abba, hogy mintegy négy és fél óra alatt felértem Dobogókőre, menni alig tudtam, fáztam és kimerült voltam. Mondjuk akkor még titkon azt hittem, hogy ha nagy leszek, még terepfutó is válhat belőlem. Vagy sérült… egyik sem lettem.

Azóta változtak a preferenciáim. Nem adtam fel a futást, de verseny szinten jobban szeretem a félmaratonnál nem hosszabb távokat. Rájöttem, hogy az erdőben futni jó, de nem csak a terepfutók futnak terepen, hanem a túrázók is, csak ők lassabban. És nekem ez a tempó valahol a gyaloglás és a terepfutás között, ez tetszik.

De kellett hozzá, ez a két év, hogy itt legyen az ideje az akkor megkezdett Over Piros 35 folytatásának. Szóval irány az Over Piros 50B (MTSZ: 109 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete, Jávor Zoltán és Kimmel Péter).

Előre bocsájtom, hogy nem kívánok beszállni a terepfutó teljesítménytúrázó összecsapásba, mert mind a két félnek igazságai vannak. Nem is kevés. Már azok alapján, amit hallottam. Mert amit láttam, azt nem tudom kritizálni. Leszámítva, hogy többet nem nevezek előre, mert azt azért túlzásnak tartom, így XXI. században, hogy az utolsó két hétben, nem lehet nevezést átadni. Nem visszalépni. Átadni. No mindegy…

Mint ebből a remek írásból is kiderül, a szervezők és a résztvevők szempontjai nem mindig ugyanazok… 🙂 (MVTE)

Kilátás
Kilátás Dobogókőről (Fotó: Regula Tamás – withoutacatharsis.blog.hu)

Most kéne azt írni, hogy ragyogó délelőtti napsütésben gördült be a busz, a gőzölgő bográcsokkal szegélyezett úton Dobogókőre, ahol…

Olvasd tovább a blogon: withoutacatharsis.blog.hu

Ezt majd egyszer futva is…

(Katarzis Nélkül blog, Regula Tamás, 2016. november 03.)

egyszín-mód

Nem egész tizennégy óra kellett ahhoz, hogy eldöntsem: ezt egyszer még le fogom futni. Most még csak az volt a cél, hogy (majdnem azt írtam, hogy kényelmesen, de ez túlzás lenne… szóval, hogy) túlerőltetés nélkül célba érjek tizenöt óra alatt ezen a majd nyolcvannyolc kilométeren.

Igen, ez Piros 85 TT (MTSZ: 195,2 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete). Gyalog szekció. Ki volt ránk írva…

Kivételesen a bejegyzés végére ugrunk, de ne ugorjatok utánunk, olvassátok végig! 🙂 (MVTE)

Úgy mentem a túrára, hogy, ha megvan 15 órán belül, akkor részemről letudtam a Pirost, és úgy jöttem haza, hogy: ezt majd egyszer futva is megcsinálom.

Csak azért nem mondom, hogy minden percét élveztem, mert a szétrúgott jobb kettes lábujj, meg a vakrepülés… az kimaradhatott volna.

rólunk
Egyszerűen szép! (Fotó: Regula Tamás – withoutacatharsis.blog.hu)

Huszonkettedik rendezés. Meg is látszik. Bejáratott, profi munka. Itiner, útvonal, frissítés (itt mondjuk, sértődhetnék egy pont miatt, de nem lényeg)…stb.

Szóval ennél a túránál felesleges részletezni a pontozást, jár a 20+3 pont.

Piros 85 Terepfutás

(Gábor úton blog, 2016. november 4.)

Mindenképpen azzal kezdeném, hogy nem volt éppen – hogy is mondjam szépen – a legmegfontoltabb döntés részemről nevezni erre a versenyre. Futásban még nem tartok itt, egyáltalán nem. A félmaratoni táv az, amit magabiztosan tudok futni, valószínűleg a maratonnal is méltóságteljesen megbirkóznék, de ez egy egészen más kategória. Sajnos viszont a futóversenyek nekem közel sem nyújtottak akkora élményt, mint korábban egy egész napos teljesítménytúra. A terepversenyeket azért szeretem, de egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy akkor érnek véget, amikor épp kezdeném élvezni. Nem mintha tudnék sokkal többet futni…

Nagyon tanulságos (és olvasmányos) bejegyzés… Jöjjön a következtetés. (MVTE)

Egy versenyből eddig mindig tudtam tanulni valamit, akár jól sikerült, akár nem. Most teljes a káosz a fejemben, több a kérdés, mint a válasz…

Piros
A Piros 85 Terepfutáson (gaboruton.blogspot.ro)

Egy betonbiztos cél van jövőre, és az a Piros 85. Ez egy nagyon, nagyon jó verseny volt, én 10-ből 12 pontot adnék a szervezőknek. Az útvonal pazar, a jelölés tökéletes, a pontok kínálata elképesztően nagy, és mindenki nagyon kedves volt. Imádtam minden percét.

Köszönjük, Gábor! Mi is szerettük a beszámolód minden sorát! 🙂 (MVTE)

Ti se hagyjatok ki egy sort sem: gaboruton.blogspot.ro

OVER Piros 85 terepfutás

(File Balázs blogja, 2015. november 1.)

Első alkalommal vettem részt ezen az eseményen, amire egy kollégám hívta fel a figyelmem még a nyár közepén. Ilyen hosszú futóversenyen még eddig nem indultam (87,61 km – 3205 m szinttel), ezért remek kihívásnak ígérkezett. Módszeresen nem készültem rá, de mivel szeretem a dombos edzéseket – mind terepen, mind aszfalton – azért hetente beiktattam egy-egy ilyen jellegű futást.

A tavaszt követően egy alkalommal mentem kb. 50 km-t a Bükkben, ami remek felmérőnek bizonyult, hogy vajon hogyan is állok magammal, egyáltalán vállaljak-e ekkora távot. Ott jó tapasztalataim voltak részben a pulzuskontrollnak köszönhetően, mert a magamnak meghatározott értéket ritkán lépve túl, különösebben nem szenvedtem meg az azt követő napokat. Szándékosan nem akartam akkor erőset menni, mert az önmagam felmérésén túl a tapasztalatszerzés is cél volt.

Ezt követően voltak még 20-30 km-es edzések, de ezektől hosszabbakra nem is igazán volt lehetőségem. A „nagy napot” megelőző hét szinte csak pihenéssel telt. Még a hét elején volt egy hosszabb futás, majd négy nap semmittevés. Odafigyeltem, hogy eleget pihenjek és megfelelően étkezzek…

Következett a verseny, majd a konklúzió. A versenybeszámolóért olvassátok végig Balázs bejegyzését: filebalazs.blogspot.ro

Látvány
Szép a látvány a Dobogókőre vezető ösvényről (Fotó: File Balázs – filebalazs.blogspot.ro)

Konklúzió: Mindent egybevetve nagyon jó volt az elejétől a végéig. Az, hogy a versenyt a kezdetén nem rohantam el és nem fáradtam ki idő előtt, a végén a szerveztem meghálálta. Nem kellett szenvedni és nem demoralizált az, hogy elkészültem az erőmmel. Nagyon sok hasznos tapasztalattal lettem ismét gazdagabb. A verseny szervezői előtt le a kalappal. A jelzések nagyon jók voltak és csak magamnak köszönhettem volna, ha feleslegesen emelem a km-ek számát az eltévedéssel. A frissítők kínálata szerintem kifogástalan volt és bőséges. Köszönöm a lehetőséget, szerintem jövőre újra itt leszek!

Piros 85 terepfutás (2016)

(File Balázs blogja, 2016. október 30.)

Eltelt egy év és azon vettem észre magam, hogy a hétvégén itt a Piros és egyre többet foglalkozom vele. A tavalyi teljesítés után – még az emlékek megszépülése előtt – eldöntöttem, hogy ott leszek a következőn. Nyáron be is neveztem, hogy tutira ott legyek és még csak véletlenül se gondoljam meg magam… persze ezt csak vicc, de valamelyik fele igaz. Specifikusan nem készültem rá jobban, mint tavaly…

Másik év, másik verseny. Más tanulságok. Érdemes végigolvasni: filebalazs.blogspot.ro

Dömös
Úton Dömösre (Fotó: File Balázs – filebalazs.blogspot.ro)

Konklúzió: Ezzel a verzióval nem számoltam. Sikerült 20 km-en keresztül szenvedni egy “jót”. Itt most nem élnék azzal, hogy másként volt jó, mert határozottan rossz volt. Sikerült megint egy kis önismeretre szert tenni, ám a szívás okai még nem ismertek. Talán ihattam volna több folyadékot, mert a gyenge szél kicsit becsapott és nem éreztem, mennyire izzadok. A frissítőpontok bőségesek voltak, az őrök pedig készségesek. Jövőre ugyanitt.

OVER Piros 65

(Itiner Túrablog, 2015. október 31.)

Miután az elmúlt évben volt szerencsénk belekóstolni a „Piros túrák” különleges atmoszférájába, és meglehetősen kellemes élményekkel gazdagodva hagytunk hátunk mögött, így idén nem volt kérdés, hogy repetázni fogunk. Ennek köszönhetően nagy izgalommal és nem kevés elszántsággal vettük az irányt, a Csillagház Ált. Iskola felé, ahol megannyi túratársunk nyüzsgő forgatagában már rutinosan helyezkedtünk a rajtasztalok körül. Mivel kellően időben (még a HÉV-el érkező áradathullám előtt) érkeztünk, így az elsők között estünk át az ilyenkor megkövetelt adminisztráción, mely az előnevezésnek hála pillanatok alatt meg is volt.

Nagyon részletes beszámoló, rengeteg kiváló fotóval, kattintsatok a folytatásért: itin3r.blogspot.ro

Itiner
A sok remek fénykép egyike (Fotó: itin3r.blogspot.ro)

Az utolsó bekezdésért pedig külön köszönet! (MVTE)

A tavalyi feledhetetlen élmények megismétléseként, idén már tudtuk, hogy miért jövünk a „Piros 65”-re, és azt kell, hogy mondjam ezúttal sem csalódtunk. Az útvonal egyszerűen gyönyörű (remélem a képek magukért beszélnek), melynek élvezeti értékét csak fokozza a káprázatos színekben tündöklő erdők. A vadregényes völgyek, a páratlan kilátással csábító hegyek tényleg mintha vászonról lépetek volna elő. Emellett a szolgáltatás fantasztikus, a pontőrök kedvesek, a hangulat különleges. Szerintem ezen nincs mit ecsetelni… kihagyhatatlan túra. Köszönet érte!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.